Története

1975-ben a Minisztertanács határozatot hozott arról, hogy a villamosvasúti rekonstrukciót 10 éven belül be kell fejezni. A szükséges nagy mennyiségű, korszerű járművek beszerzése érdekében a BKV piackutatást végzett, majd a kedvező ár és szállítási határidők figyelembevételével a Tatra T5C5 típusú motorkocsik beszerzése mellett döntött.

1978-ban 2 db prototípus készült el, amelyek 8011-es és 8012-es pályaszámot kaptak Prágában. A szükséges próbafutások elvégzése után mindkét prototípust Budapestre szállították, ahol 4000-es és 4001-es pályaszámokkal állították üzembe őket, mint iskolaszerelvényeket.

1979–1980-ban a BKV 170 (4002-4171 psz.), majd 1984-ben 150 (4200-4349 psz.) korszerű, félautomata, elektronikus vezérlésű Tatra T5C5 típusú motorkocsit állított üzembe. (A 84-ben érkezett kocsik iránytáblája szélesebb.)
A típushoz nem érkeztek pótkocsik; ezek utólagos beszerzése azóta többször felmerült, de általában csuklós villamosok vásárlásával „oldották meg” a problémát. (A BKV utolsó pótkocsijai az EP-FP pótkocsik voltak, amiket utolsó üzeméveikben azonban csak az UV motorkocsikhoz lehetett csatolni; ezek azonban átalakítás nélkül sem mechanikusan, sem elektronikusan nem lettek volna csatolhatók a Tátrákhoz.)

Forrás: Wikipédia - a teljes cikk itt érhető el