Története

A Csepel - Pesterzsébet viszonylat

1892-ben épült meg a a csepeli Weiss Manfréd gyár. 1911-ben az acélkohászat is beindult a gyárban. Egyre több munkaerőt igényelt az üzem, a megnövekedett forgalom pedig igényelte a kötött pályás kapcsolat kiépítését. 1912-ben megnyitották a Ráckevei HÉV szárnyvonalaként Csepel első HÉV vonalát. Ez a Pesterzsébet felső HÉV állomás után ágazott ki, majd a Gubacsi hídon a Szabadkikötő iparvágányaival párhuzamosan, együtt haladt át. Innentől eltávolodtak egymástól. A HÉV vonal az Ady Endre út északi oldalán haladt tovább és egy szűk ívvel csatlakozott be a - jelenleg is használt - II. Rákóczi Ferenc úti vágányokba. A vonal elég kihasznált volt. A Közvágóhídtól és Pesterzsébetről egyaránt jártak át vonatok Csepelre. 1951-ben épült meg a Szabadkikötő úton és a Kvassay hídon a Boráros térre vezető - már gyorsvasúti jellegű - vonal. Megnyitása után a Határ út felőli irány forgalma alig csökkent. 1959-ben hurokvégállomást létesítettek a Határ út és Gubacsi út sarkán. Ettől kezdve innen indultak az eredeti vonalon a "H" jelzésű vonatok Csepelre. (Ma itt van a 3-as villamos végállomása.) Egy elhibázott döntés következtében a Gubacsi híd felújításakor, 1978-ban a járatot megszüntették. Forgalmát a 48-as, az 51-es és az 59-es (ma 148-as, 151-es, 35-ös és 36-os) BKV buszok vették át.

Az eredeti terv

Csepel mindig is Budapest egyik ipari központja volt. Kezdetben a munkások csak a környező kerületekből és településekről (Pesterzsébet, Budafok, Soroksár, Halásztelek, Szigetszentmiklós) jártak ide. A korabeli tervekben egy, a Csillagtelepről a Művek 2. kapuján át Pesterzsébetre vezetett az út, ezt azonban a Hárosi Iskola 1941-es építése újabb módosításokat vetett fel.

A FVV 1944. augusztus 2-án véglegesen törölte az eredeti tervet. A „vonal” ekkor 3 részre szakadt. Az egyik a mai Csillagtelepi buszvégállomástól (ahol az 59-es busz végállomása van) nem messze indult, és a Hárosi Iskola mellett állt meg. A második szakasz északról, a Szent Imre térről ment a Gyártelep déli csücskéig. A harmadik szakasz a Marskovitsa utcából a Gubacsi hídon át vezetett Pesterzsébetre.

A Csepel - Boráros tér viszonylat

Végül 1951-ben a II. Rákóczi Ferenc utcából a Szabadkikötő út, Kvassay híd, Boráros tér vonalvezetés megvalósítása mellett döntöttek. Gyorsvasúti jellegű. Szintbeli kereszteződés nincs rajta.

A Csepel - Hárosi iskola viszonylat

Rövid életű vonal volt. 1959-1965 között üzemelt. A Csepeli állomás után Halásztelek felé keresztezte a II. Rákóczi Ferenc utat, majd haladt tovább délnek a Hárosi iskola végállomásig. Egyvágányú volt, egy kitérővel, dízelvontatással. Forgalmát a 38-as buszcsalád és a Volán járatai vették át.

Az egyesítés

Mikor megindult a 38-as busz, a Csillagtelepi HÉV üzemeltetése feleslegessé vált. Közrejátszó tényező volt, hogy Budapest belvárosában élők közül sokan szintén a Művekben dolgoztak, ezért közvetlen kapcsolatot akartak teremteni a belvárossal. Ekkor épült meg a vonal maihoz nagymértékben hasonlító szakasza. Ez a szakasz a Szent Imre térről járt a Zsil utcáig.

A végső vonal

MXA és MIXA szerelvények a Szabadkikötő utáni egyenes szakaszon

Az FVV összevonva az eddig megépült vonalak terveit és az elképzeléseket megutalta a mai szakasz megépítését, ám az csak a Karácsony Sándor utcáig közlekedett. 1950. szeptember 6.-ára elkészült a jelenlegi szakasz. A futáspróbák és a tesztelések után 1951. április 29-én át is adtak a forgalomnak.

Tervek és módosítások

Az 1-es villamos Lágymányosi hídig történő meghosszabbításakor (2000. december) beillesztették a Lágymányosi híd megállóhelyet. Tervbe vették a vonal Kálvin térig tartó meghosszabbítását, ám ez máig is terv maradt.

A megépült vonalak

A vonal észrevehetően jobb döntés volt az előzőeknél, de részeik megmaradtak. Az áruforgalom biztosítására a Csillagtelep-Pesterzsébet szakasz megmaradt. (A Gubacsi híd átalakításával 1978-ban a HÉV vonal a hídon megszűnt.)

A Csillagtelep-Hárosi iskola vonal busszal lett kiszolgálva, a csatlakozáshoz megépítették a Karácsony Sándor utca – Csillagtelep vá. szakaszt.

A belvárosi kapcsolathoz és más tényezők hatására elkészült a Közvágóhíd-Soroksár, majd később a Budapest-Ráckeve helyiérdekű vasútvonal, még a XIX-XX. század fordulóján.

Kép és szöveg: Wikipédia