Története 

A MÁV Romániától rendelt 2 fajta tolató- és mellékvonali mozdonyt, egy erősebbet, a nehezebb tolató és közepes mellékvonali teherforgalom számára, és egy gyengébbet a közepes tolató és könnyű mellékvonali teherforgalom ellátásására. A gyengébbik az M43, az erősebb a MÁV M47-es sorozatszámot kapta.

A gyártónál LDH70 típusjelet kapott mozdonytípust német és osztrák gyártók egyszerű és jól bevált szerkezeti elemeinek licencgyártással előállított elemeiből konstruálta. A MÁV igénye alapján a gyár mozdony mellékvonali személyvonatok továbbítására alkalmas kivitelben is elkészítette. Ennek érdekében a mozdonyba beépítésre kerül a Ganz Villamossági Művek ONe 214/4 típusú egyfázisú váltakozóáramú generátora és a dízelmotor legnagyobb fordulatszámát a megnövekedett teljesítményigény teljesítése érdekében magasabb értékre állították be. Az LDH-MÁV95 gyári típusjelű és a MÁV-nál az M47 2001-2075 pályaszámcsoportba besorolt mozdony az M41 sorozatú mozdonyokkal azonos módon ún. csúszófrekvenciás fűtésre alkalmas (azaz a motor fordulatszámával együtt a fűtési feszültség és frekvencia is változik).

A licencben gyártott elemek minőségével - hasonlóan az M43 sorozathoz - számos probléma fordult elő főleg az üzembe állítást követően. Ezeket legfőképpen a hanyag megmunkálásra és összeszerelésre lehetett visszavezetni. Így például az elektropneumatikus szelepeknél a gyártás és a szerelés során el nem távolított szennyeződések miatt vezérlési hibák, üzemképtelenségek fordultak elő. Gyakori volt a motorok kenőolajának gázolajjal történő felhígulása, a gázolaj-tápszivattyú megszorulása, ennek következtében az ezt hajtó villanymotor leégése, a gázolajtartályokban és különféle vezetékekben talált fémforgács és festékdarabok szintén egyértelmű gyártási hibára utaltak. A hanyag szerelés miatt gyakoriak voltak az olaj-, gázolaj- és hűtővízfolyások. Szintén igen gyakori volt a hidrosztatika tömlők és az ékszíjak elszakadása, melyek szintén szolgálatképtelenséget okozhattak. A motorok különféle tömítései idő előtt mentek tönkre. A túlerőltetés következtében a típusnál több esetben fordult elő súlyos motorsérülés. A vezetőfülkét a hajtómű magas zajszintje miatt utólag hangszigetelni kellett.

Üzeme 

A MÁV szándéka szerint az M43 és a kétféle változatú M47 sorozatú mozdonyok üzembeállításával a mellékvonalak minden forgalmi igényének megfelelő, univerzális típuscsaládhoz jutott. E mozdonyok beszerzése tette lehetővé a mellékvonalak teljes dízelesítését, a 375 és 376 sorozatú gőzmozdonyok teljes kiváltását. Azonban hamar bebizonyososott, hogy az M47 2000 sorozatú mozdonyok személyvonati felhasználása műszaki jellemzői miatt csak szükségmegoldás, ebben a szerepkörben a mozdonyok meglehetősen gazdaságtalanok. Ezért az elöregedett ABmot, ABymot és ABnymot felváltására nem alkalmasak és a Bzmot típusú járművek megjelenésével mindinkább csak tolató- és tehervonati szolgálatban alkalmazták őket. Ennek a szerekörnek megfelelően az M47 2000-es mozdonyok egy részéből az 1980-as évek második felében kiszerelték a fűtőgenerátort és a motor teljesítményét is 514 kW-ra lecsökkentették. A 25 db átalakított mozdony az M47 1101–1125 pályaszámokat kapta. Az 1990-es években pedig elkezdődött a sorozat selejtezése.

Az első korszerűsítések 

Az M47 2000 alsorozat gazdaságosabbá tételére is történtek kísérletek. 1985-ben került beépítésre a Ganz-MÁVAG – SEMT–Pielstick 8 PA4-V-185 VG típusú dízelmotor az M47 2023 és M47 2032 pályaszámú mozdonyokba. A Voith cég felajánlására 1989-ben egy L3r4U2 típusú, hidraulikus irányváltást biztosító hajtóművet építettek be az M47 2032 pályaszámú mozdonyba. 1995-ben ugyanilyen hajtóművet kapott az M47 2033 is. További 3 db mozdonyba (M47 2057, 2058 és 2062) került beépítésre 8 PA4-V-185 VG típusú dízelmotor és L3r4U2 típusú hajtómű. Ezeket a mozdonyokat új pályaszámmal is ellátták (M47 2157, 2158 és 2162). A mozdonyok gépterének hangszigetelését módosították. A tervek szerint e mozdonyoknak kellett volna átvenni a csak gőzfűtéssel rendelkező M40 sorozatú mozdonyok személyvonati feladatait. Azonban az 1990-es években bekövetkezett utasszámcsökkenés és a gazdasági szempontok miatt is a mellékvonali személyszállításban inkább a Bzmot motorkocsikat alkalmazták mind szélesebb körben. Az itt szerzett tapasztalatok azonban jó alapot teremtettek a későbbi, jóval átfogóbb korszerűsítéseknek. 2001-ben Pécsett az M47 2023 pályaszámú mozdonyba a Ganz–David Brown cég H122 típusú két nyomatékmódosítót és mechanikus irányváltót tartalmazó hajtóművét építették be. E mozdonynál a motor teljesítményét 730 kW-ra állították be, melyből a vontatás számára 554 kW jut.

Dízelmotor

Az LDH70 típusba egy 700 lóerő (514 kW) teljesítmény Maybach-Mercedes licenc alapján gyártott, MB 820 Bb típusú, 12 hengeres V-hengerelrendezésű, feltöltött, előkamrás motort építettek be. A 175 mm furatú és 205 mm löketű motor névleges fordulatszáma 1350 min⁻¹. A motort egy, a brassói Hidromecanica által gyárott BBC-licenc VTR 250 típusú turbó tölti. Az LDH-MÁV 95 típusváltozatnál a motor beállított névleges fordulatszáma 1480 min⁻¹, teljesítménye 950 lóerő (700 kW)

Erőátvitel 

A motorhoz egy szintén a Hidromecanica által gyártott TH 1-A típusú (az M31-esekben is alkalmazott Voith L 26/St/V típus licence alapján készült) két egyforma, egymástól mechanikusan elhangolt nyomatékmódosítóból álló hidrodinamikus hajtómű csatlakozik, ehhez pedig egy 2 R 16 típusú mechanikus, az irányváltóval egybeépített tolató-vonali fokozatváltó hajtómű csatlakozik. Ennek kihajtó tengelye a belső kerékpárok 2 A 250 típusú kétlépcsős (elosztó) tengelyhajtóműveket, azok pedig szintén kardánokkal a külső kerékpárok 1 A 250 típusú egylépcsős tengelyhajtóműveit hajtják.

Segédüzemek 

A dízelmotorról ékszíjjal hajtott GI 03/17.05 típusú segédüzemi generátor névleges teljesítménye 5,6–7 kW, feszültsége 20,6–23,7 V. Az 1 C-501 típusú légsűrítőt szintén ékszíj hajtja meg. A hűtőventillátor hidrosztikus hajtású melynek szivattyúját ugyancsak ékszíjjal hajtja a dízelmotor.

Forrás: Wikipedia