A MÁV 1939-ben – elsősorban személyszállító vonatok továbbítására – megrendelt a Ganz gyárnál két egyedi hajtású fázis- és periódusváltós villamosmozdonyt. A mozdony járműszerkezeti részét a MÁVAG gyártotta. A Secheron-típusú egyedi hajtás kiküszöbölte a Kandó-mozdonyok (V40 sorozat, V60 sorozat) rudazatos hajtásának hátrányait és lehetővé tette a mozdony sebességének növelését, de a Kandó-féle pólusátkapcsolós motorok beépítése a nagy méretek miatt nem volt megoldható, ezért a Ganz-gyár kidolgozta a Ganz-Kandó-Ratkovszky-féle fázis- és periódusváltós rendszert. Ezek a motorok nagy indítónyomatékuk, egyszerű szerkezetük miatt vasúti üzemre kiválóan alkalmasak voltak. A mozdony főkeretére támaszkodó négy vontatómotorja a négy hajtott kerékpárt rugalmas hajtással hajtotta. Az így megtervezett 2'Do2' tengelyelrendezésű 4000 LE-s (2940 kW) 125 km/h legnagyobb sebességű V44 sorozat első darabja 1943 áprilisában készült el. A mozdonyt mintegy egyéves próbaüzem után a MÁV átvette, és V44 001 pályaszámon üzemeltette, bár a tapasztalatok nem voltak maradéktalanul kedvezőek (próbaútjai során mintegy 16000 km-t tett meg). Igaz, ez betudható a II. világháború okozta rendkívüli viszonyoknak is. A sorozat második mozdonya a V44 002 közvetlenül elkészülte után bombatámadásban megsemmisült, üzembe nem is került. A háborúban a V44 001 mozdony is megsérült, és – noha károsodása ezt nem feltétlenül indokolta volna – 1953-ban selejtezték.

Forrás: Wikipedia